A 15 legdurvább posztapokaliptikus világ

Az Éli Könyve (november 21-én, vasárnap este 21:00-kor) lehetne akár csöndes roadmovie is egy könyvmolyról, ha nem egy nukleáris háború nyomában összeomlott Földön játszódna, ahol a törvénynek és a társadalomnak már az emléke is a távolba vész. Tele a mozitörténet ilyen világokkal, így egy kicsit elkalandoztunk most ezekben. Neked melyik a "kedvenced"?

A nem túl távoli jövőben Theo (Clive Owen) próbál az Egyesül Királyságból kijutattni egy várandós menekült lányt. A már önmagában izgalmas cselekményt feldobja a tény, hogy a magzat 19 éve az első, akit potenciálisan világra lehez hozni. Az borús angol táj és a szokásosnál is szmogosabb városi utcák rendkívül erős atomszférát teremtenek a feszült üldözéshez.

Egy jövő, ahol Föld lényegében a hátrahagyott szemétdomb szerepében tetszteleg, az emberiség maradéka pedig a nagy jólétben már járásképtelen képernyőfüggőként suhan valahol a világűrben. A két cuki robot hiába takarít és váltja meg algoritmikus románcukkal a világot, az emberiség ezt a (fantázia?) bolygót jól romba döntötte.

Jean-Pierre Jeunet, az Amélie és a negyedik Alien film rendezőjének kevésbé ismert alkotása valahol egy komor jövő európai bérházában játszódik, annak megszokott, de francia filmesen merész ecsetvonásokkal ábrázolt lakóközösségi intrikáival. A probléma csak annyi, hogy a megrogyott ellátórendszerek miatt az élelmiszernek is híján vannak, így a házban lakó hentes lesz élet és halál ura, gyakran szó szerint.

Nem véletlen, hogy a kőkemény akciófilmek mellett az elvontabb darabok foglalkoznak intenzíven a disztopikus világok kérdésével. Andrej Tarkovszkij majdnem hét évvel a csernobili katasztrófa előtt készített filmet a Zónáról, ahol csak az életét nem féltő kincsvadász (ő a Sztalker) ismeri az utat a mérgező tájban. A film lassan hömpölygő értekezés az atomkorszak fenyegetéséről, de szép lassan süpped filozófiai mélységekbe a boldogságról és az emberi mivoltunkról való gondolkodásban.

Hiába a menő arany-fekete-piros szerkók, a high-tech város, a rögtönítélő és végrehajtó, a tréfát távolról sem ismerő rendőrség miatt talán mégis kihagynánk egy látogatást a Megavárosba.

Londont elég kevés dolog ütheti ki a leglátogatotabb városok listájának éléről, pláne, ha Cillian Murphy is a környéken van. Ezen kevés dolgok egyike egy zombiapokalipszis.

Ha azt hitted, a hétfő reggeli váci zónázón fagyos a hangulat, akkor próbálj ki egy járatot ahol a teljesen átfagyott Föld teljes maradék lakossága kénytelen együtt élni. Tetézi a bajt, hogy maga a vonat lényegében nem megy sehova, csak körbe-körbe a bolygón, így még azzal sem nyugtathatod magad, hogy majd ha leszálltál, milyen jó lesz inni egy kávét.

HIába a gyönyörű Észak-Amerika vadregényes ösvényei, még a legfanatikusabb teljesítménytúrázót is próbára tenné a tudat, hogy lényegében a séta csak pótcselekvés, mielőtt kénytelenek vagyunk szembenézni az emberiség, mint elfuserált kísérlet teljes kudarcával.

Klasszikus "utolsó ember" sci-fi Will Smith főszereplésével, bár relatíve könnyedebb a többi versenyzőnél. Neville ezredesnek nem csak a rák ellenszernek indult vírus által eltorzult, barátságtalan egyedekkel kell felvennie a harcot, hanem az elméjét ostromló magánnyal is. Még szerencse, hogy emberünk egyedüli(?) túlélőként virológus, így van némi ok a reményre, miközben a festőien elvadult New York-ban próbál ellenszert találni. Kérdés, hogy kinek, hiszen ő maga immunis a fertőzésre...

Ki ne akarna 5 perc alatt megtanulni kungfuzni vagy feszülős bőrszerkóban, motorról hátraszaltóval leszállva IT feladatokat ellátni? Azon az áron, hogy közben a tényleges fizikai valónk egy kád takonyban lebegve, aprócska üzemanyagcellaként szolgál a nagy VR szimulációhoz... talán mégse kérjük a rapid harcművészeti tanfolyamot.

A villanyautók térhódítását és a belsőégésű megoldást preferáló közösség reakcióit látva George Miller világa - ahol minden két folyadék, az üzemanyag és a víz körül forog - egész utopisztikusnak, már-már mesebelinek tűnik. Gyakorlatilag egy véget nem érő sufnituning / egyedi autós találkozó, folyamatos koncertekkel és egyéb szórakoztató programokkal (robbanólándzsás rúdugrás, extrém arcfestés, stb.). Annak a csendes többségnek, akit nem hoz lázba a V8 öblös röfögése, ez persze marad disztópia.

Fantasztikus, amikor az embert reggel már a napi rutinját ismerő kávéfőző által frissen lefőtt presszó várja, miközben a porszívónk automatikusan megindul az újonnan keletkezett porcicák felé. A probléma ott kezdődik, amikor a látszólag elpusztíthatatlan harcirobotok nem csak önálló táncot kezdenek járni amit a morcos öntudatra ébredt Skynet vezérletével, de még a múltba is képesek visszarepíteni magukat, hogy eltérő idősíkokon fenyítsenek tovább mindenkit, aki levegőt merészel szívni.

Még Emily Blunt és John Krasinski (néma) társasága is kevés ahhoz, hogy ezt bevállaljuk. Itt még nagyjából egyben van a megszokott civilizációs infrastruktúra (utak, házak, stb.) de mindenki nagyon, nagyon csöndben van. Egyetlen tüsszentésért beáldozni az egész csapatot? Kösz, nem!

Hiába Woody Harrelson és Christian Bale, ha közben 1000000 sárkány (igen, nem elírás: EGYMILLIÓ SÁRKÁNY) repked a fejünk felett. A fantasy világokból egyenesen a (tavalyi) jelenünkbe teleportált pikkelyes fenevadak ráadásul Londonban vertek tanyát, így válaszhatunk normál- és tűzeső között, ami az időjárást illeti.